Fent, a Pipacs-dombon
1963 Japánban kétféle szemlélet uralkodott, amiket a második világháború elvesztése határozott meg döntően. A társadalom egy része elfelejtve a tradíciókat, a demokrácia és Nyugat bűvöletében szorgalmazta a modernizációt, míg mások a nemzeti összetartás, az emlékezés jegyében kívánták feleleveníteni az ősi értékeket. E később diákmozgalmakkal is teli időszakban (1968-ban a tokiói egyetemen futótűzként terjednek az összecsapásokkal járó megmozdulások) ismerjük meg történetünk főhősnőjét, Matsuzaki Umit (Nagasawa Masami). A fiatal lány évekkel ezelőtt veszítette el az édesapját, édesanyja pedig az Egyesült Államokba utazott. A teljes család után vágyakozó Umi dolgos háziasszonyként látja el ugyan az otthonában adódó teendőket: főz, mos, takarít, gondját viseli a húgának. Napi feladatait azonban egy furcsa rituáléval indítja: minden reggel zászlójelzésekkel küld üzenetet a tengerre, várva, hogy rég eltűnt édesapja hazatérjen.
